A Szépség és a Szörnyeteg (musical) : A prológus

Teamama /Náray Erika/:

Réges-régen, egy távoli ország csodálatos kastélyában élt egy ifjú herceg. Mindene megvolt és mindent megkapott. Talán ezért lett elkényeztetett, önző és hiú. Ám egy viharos tél éjszakán öreg koldusasszony zörgetett a vár kapuján. Bebocsátást kért és egy gyönyörű rózsát kínált ha a kemény hideg elől menedéket kap. A herceg viszolygott a vénségtől kigúnyolta ajándékát és elzavarta. „A szépség a lélekben lakozik” intette az öregasszony. Az ifjú csak nevetett és elkergette. A csúf némber ekkor gyönyörű tündérré változott a fiú a bocsánatáért esedezett de túl későn, és mert parányi szikrája sem volt szívében a szeretetnek a szépséges lány ocsmány szörnyeteggé változtatta. És vele együtt elvarázsolta a kastély összes lakóját. Az ifjú herceg szégyenében kastélya legmélyére húzódott s a tündér örök emlékeztetőül varázstükrét és a rózsát adta a szerencsétlen kamasznak. A tükör lett egyetlen ablaka a külvilágra. S a bűbájos rózsa pedig évekig tartó virágzásba kezdett. Az átkot a herceg csak akkor törheti meg ha megtanul szeretni és őt is viszontszeretik. De ha ez nem történne meg mielőtt a rózsa utolsó szirma lehull az átok az idők végezetéig tart. Ahogy múltak az évek úgy hatalmasodott el a hercegen a kétségbeesés, kit szerethetne őt így, és ki szerethetné őt, a Szörnyeteget?

A Szépség és a Szörnyeteg (musical) : Álmokban hittem én

Változtam jól tudom, túlléptem mindenen,
S bár múltam vállamon, jövőm a cél nekem,
Ezért ház értem én: szülhet jót néha rossz,
Bölcsesség, szép erény, de olykor bajt okoz,

Mert én álmokban hittem réges-rég,
Gyermekként mindig kék az ég,
Viharként jött e változás,
S bár minden új, szívem nem más…

Biztosnak hittem én, mindazt mi elveszett,
Kétség és vád gyötört, s válasz nem érkezett,
Ám egy nap hirtelen, új fényben láttam én,
Jövőm s az életem, valóság és remény,

És én, álmokban hittem réges-rég,
Gyermekként mindig kék az ég,
Viharként jött e változás,
S bár minden új, szívem nem más….

S bár minden új, szívem nem más….

A Szépség és a Szörnyeteg (musical) : Egy rendes átlag család

Belle papája:
Nincs bennünk furcsaság, egy józan átlag család,
Kivéve testvérem, lökött nagybácsikád,
Ám dőlnek a szavak, és minden szép mozdulat,
Azt jelzi édesanyád okos lánya vagy,

Belle:
Ám hogyan éljem túl, hogy más lettem, mint ők?

Belle papája:
Ez csak egy csordanép, nem értik azt mi szép,
Más vagy ez tény: éjben a fény,
Nem számít mit csinálsz, helyeslem én,
Tudom ez elfogult szülői vélemény,
Hisz az én életemben senki sincs,
Ki nálad fontosabb, ez nem csalás, nem számít más,

Belle:
Mindegy mit zúg a nép, nem érdekel,
Attól, hogy más vagy mint ők, büszkeség fog el,

Belle papája:
Hidd el, hogy bámulják e drága gépet,
S géniusz apád, ez oly csodás,

Együtt:
Nem számít más,

Belle papája:
Azt mondják minden apa túlzó hencegő,

Belle:
S egy lány a drágakő,

Együtt:
Gyémánt,

Belle:
S egy lány azt mondja, az én papim csúcsszuper,
Belle papája:
Megvédi őt ha kell, hidd el ez...

Együtt:
...így van rendben,

Belle papája:
Nem számít mennyi gond, kínzat gyötört,
Kérem az Istent, adjon áldást és erőt,
Egy apa tudja jól a lánya mennyit ér,

Belle:
S mit ér apám,

Belle papája:
A kincs te vagy,

Belle:
Ilyen maradj,

Együtt:
Együtt csodás, nem számít más...

A Szépség és a Szörnyeteg (musical) : Én döntöttem így..

Én döntöttem így, de őrült ára lett,
Láncra verted szabadságom papámé helyett,
Te Szörnyeteg!
Jogosnak miért véled azt, mi jogtalan….?
Bolond vagy, gondold át!
Ez a vár otthonom hogy lehet, ilyen börtön?
Kislányként erről én sosem álmodtam….
Úgy mondták, hogy az otthonom ott van,
Ahol a szív dobban….
Itt az én szívem reszket, otthonra nem talál,
Nem lehet új hazám ez a vár….
Bárcsak még élhetném azt az életet mint régen,
Sohasem mondanám, hogy ez kispolgári lét,
Gyűlölt vár, évekig börtönöm lesz nem otthon,
Szétporlad a világ, miben hittem én,
Ám egy nap mégis új remény virrad, s végre szabad leszek…
Zárj kulcsra minden zárat,
Bástyát emelj körém,
Semmi sem tarthat itt, tudom én,
Életem, otthonom csak enyém!

A Szépség és a Szörnyeteg (musical) : Gaston szólója

Tudd meg, erről álmodtál
Sok-sok éjen át:
Jő egy srác, ki megtalál,
S gyűrűt húz terád.
Így leszel kincs férjed oldalán,
Légy hát a trófeám!

Párok közt a házasság príma üzletág
Sok-sok izmos kisbabát így nyer a világ
Öntözzük a Gaston családfát!
Picim egy hős vár rád.

Minden srácunk bajnok lesz,
Fitness órát vesz,
Együtt moccan sok kis Gaston gén.
Téged vár a háztartás,
S a boldog kárpótlás,
Hogy életedben én leszek a fény.

Képzeld csak el:
Egyszerű vadászház,
A frissen elejtett zsákmányomat sütöd nyárson,
Közben masszírozod a lábamat,
A kicsik pedig a földön hancúroznak a kutyákkal.
Lesznek hatan vagy heten!
- A kutyák?
Nem Belle, a kisfiúk: jóképű széltolók, mint én!
- És ezt képzeljem el?

Minden szinten csúcsszuper lesz e büszke pár,
Kéz a kézben, ahogy kell, nincsen akadály.
Rád kacsint a végzet fogadd el!
Együtt csak így lehet csodás az élet,
Velem csak jó vár Belle.
Ne tagadd, nem szégyen: rajongsz te értem,
Vár ránk az oltár...
Szóval Belle, mit mondasz?
Igen vagy... Ó igen?
- Nem vagyok méltó hozzád.
Ki az?...Belle!
- Azért kösz, hogy megkérdeztél!

A Szépség és a Szörnyeteg (musical) : Nincs szépség a Földön

Rámnéz, egy szörnyet lát:
Lelkem rút béklyóját.
Nyomát sem mutattam a kedvességnek.
Torz lett, mi szép volt még,
Testemből megszöknék.
Őrültté, vakká tett az önzőségem,
Meghalt minden álmom,
Rút magányom nem nyer feloldozást.
Hajszolt, átkos énem
Rideg mérgem bűnöst láttat, nem mást.

Nincs szépség a Földön,
Nincs jóság, csak börtön.
Nincs más út és vágy,
Szeretnem kell Őt!
Miért nem tudja lelkem:
Őt, hogy kell szeretnem,
S Ő miért is szeretne,
Úgy, ahogy én őt itt?
Hogyha őt nem, akkor kit?

Látnom kellet volna rég,
Mindazt, mit a sors rám mért
Önmagamtól elfogultan éltem.

Nincs érzés, mi fájóbb,
Nincs élet, mi vádlóbb.
Nincs más út és vágy,
Szeretnem kell Őt!
Nincs más vágy, mi éltet,
Nincs remény, csak végzet.
Ő hozhatna nekem még Földi megváltást.
Az idő elszáll, szerelem nem vár.
Pusztulj világ, jöjj halál!

A Szépség és a Szörnyeteg (musical) : Szépség és Szörny

Ősi monda szól:
Tiszta és való
Két sors,rögös út,
Összeér a múlt,
S olvad már a hó.

Furcsa pillanat:
Hátrányból előny,
Lelkük megremeg,
Két ijedt gyermek:
Szépség és a Szörny.

Vannak még csodák,
Félre mind a bút.
Ragyog már az ég
És együtt így lesz szép
Jövő és a múlt.

Ősi monda száll:
Vén,mint az idő.
Keserédes dal,
Változást akar,
Megváltó erő.

Kelj fel drága nap,
Áradj fényözön!
Ősi monda száll,
Párra hogy talál
Szépség és a Szörny?
Ösi monda vár,
Egymásra talál
Szépség és a Szörny.