A dzsungel könyve (musical) : A mi emberünk

Se szava, se beszéde
Se nyoma, se személye
Se neve, se ruhája
A vadon adománya

Hé, fiú, a törzs befogad
Kenyere neked is jár
Soha ne félj, fiú, egy ágy befogad
Hisz ágyból akad egy pár

Se bajsza, se szakálla
Se híve, se barátja
Se baja, se reménye
A falu nyereménye

Hé, fiú, a törzs befogad
Kenyere neked is jár
Soha ne félj, fiú, egy ágy befogad
Hisz ágyból akad egy pár

A lány szíve nem csitulhat el
A lánynak bizony hogy ember kell
Ha testet is ölt a vágy bennünk
Lehet, hogy te vagy a mi emberünk

Ha nap süti, játszik a széllel a pálma
Hajlik a levele
Mi volna oly édes, mint asszonynak álma
Táncolj vele

Ha lány, ha asszony mindegy, táncolj vele!

A dzsungel könyve (musical) : A tigris éjszakája

Fut a hold, és menekül a felhő
Kusza folt, a bokor és a lomb
Fut a hír, és menekül az erdő
Vicsorít a koponyán a csont

Fut a múlt és újraszövi hálóját
Aki bújt, ma véghez viszi bosszúját

Fut egy árny, és csupa csík a háta
Fut egy árny, és dübörög a csend
Fut egy árny, és lobog szeme lángja
Fut egy árny, és ég a dühe bent

Fut a csík, a vonala egy rémet néz
Fut a csík, a színe mint az alvadt vér

Ez a tigris éjszakája, ez a bosszú némasága
Ez a tigris éjszakája, ez a gyilkos némasága
Ne less, ne láss, ne hallj, ne szólj...

Fut a fény, és derengeni nem mer
Fut a fény, és fekete az ég
Fut a fény, de hova fut az ember
Hova ér, kit kiszemel a vég

Fut a szél, az iszonyat a holddal kél
Fut a szél, és még a telihold is fél

Ez a tigris éjszakája, ez a bosszú némasága
Ez a tigris éjszakája, ez a gyilkos némasága
Ne less, ne láss, ne hallj, ne szólj...

A dzsungel könyve (musical) : Amíg őriz a szemed...

Amíg őriz a szemed,
Amíg lehunyt szemmel látsz,
Lehet elmegyek, de itt leszek,
A lábnyomomban jársz.
Amíg érez a kezed, amíg néha még rám vársz,
egy mozdulatban egyszer majd újra megtalálsz,
Nézd itt az arcodon, egy csepp, hogy eltévedt!
Sose bánd, ne szégyelld!
Egy cseppnyi bánat ébredt ma értem és érted.
aki álmomra ügyelt,
Hogyha gonosz hold kelt fel,
Ki a kedvemért jövőt remélt,
az hogyan hagyhat el?
Aki járt minden úton, aki ismert minden szót,
Ki száz szavamnak hangot adott,
Többé sose szól?
Az éjben, ha mennydörög,
S a szemre felhő száll,
Zápor, ha szakad, új folyó, ha fakad:
Miért fáj, miért fáj?
Amíg őriz a szemed, Amíg érez a kezed,
Amíg éltet a szíved, ne félj!

A dzsungel könyve (musical) : Beindul a pofonofon

Először is, elő a régi elvvel!
Először üss, és utána nyelvelj!
Így a tuti hatás, nem marad el.
Egy jó ütés nagy csodákra képes
Kitüntetés, csillagokkal ékes,
Hálás lehet az, kit Balu nevel.

És laposra ver!

Ha beindul a nagy pofonofon,
Ketten osztozunk meg a pofonokon:
Én adom és te állod majd!
Ha beindul a nagy-nagy pofonofon,
S kinő egy új púp a kobakodon,
Ne bánd, csak a féltés hajt!

Ha cseng a fül és fáj az arc a szájnál,
Valószínű, hogy valamit elhibáztál,
És szól a pofonofon, nem totojáz'.
Van itt pofon, picinke, mint a masni;
szolid horog, lendületnyi tasli,
És a balegyenes, ami megmagyaráz.
És gatyába ráz!

Ha beindul a nagy pofonofon,
Ketten osztozunk meg a pofonokon:
Én adom és te állod majd!
Ha beindul a nagy-nagy pofonofon,
S kinő egy új púp a kobakodon,
Ne bánd, csak a féltés hajt!

Nincs mit ints! Megy a bal!
Egy nagy mancs betakar.
Mint egy pincspofa belapul az orr.
És akkor
Szán is már Balu tán, ám a nagy bal után,
megy, sőt száll a szélben a jobb!
Hidd el, hogy a jobb mint a bal, ami sose jobb,
A bal úgy jobb, ha csavarod,
De legjobb az, ha nem te kapod.

A jobb jobb mint a bal, ami sose jobb.
A bal jobb, hogyha jobbodba csavarod,
De legjobb mindig az, ha nem te kapod!

Ha beindul a nagy pofonofon,
Ketten osztozunk meg a pofonokon:
Én adom és te állod majd!
Ha beindul a nagy-nagy pofonofon,
S kinő egy új púp a kobakodon,
Ne bánd, csak a féltés hajt!

Ha ütni kell, ne érd be eggyel,

Ha tűrni kel, tűrj jó kedvvel!
Vagy így, vagy úgy, azt ne feledd el,
Vitázni kár, egy izmos medvvel!
Kár vitába szállni, kár vitába szállni, kár!

A dzsungel könyve (musical) : Beszél a szél

Szél. Beszél a szél.
Fülembe súgott.
Szava hívott,
Mikor éj mélyén idetévedtél.
Ó, szél... beszél a szél.
Pihentünk csend szigetén.
Te meg én.
Ha fáztál, mindig hozzám bújtál.
Szél! Beszél a szél.
Tudom, most tűrni kell,
Hogy a szél vigyen el,
Hiszen úgysincs már,
Ami megköthetné lépteidet.
Ó, szél... beszél a szél,
S én elhiszem már,
Hogy álom voltál.

A dzsungel könyve (musical) : Egy majomban őrlünk

Mentünk, de megjöttünk! Egy majomban őrlünk!

Ez itt a monkey-funk, igen, ez a mi fánk
A majom ugye gyönyörű, kispofánk?!
Az agya nagy. Ugye odavagy? Nem akad agy,
Csak ez az egy, akinek egyre megy.

Henyél a nép, de lép, ha szól a monkey funky.
Monkey-tonkey-punky...

Hé, ha te unod a banánt, ami csupa héj,
Gyere orángutánam, és utána sose félj!
Felkarolom én kopogó szemed ügyét,
És mutatok egy jó nagy fügét!

Henyél a nép, de lép, ha szól a monkey funky. Vagy mi?

De hébe-hóba, ha döng a dong, a dum-dum ledorong,
Zsong a kobak és king-kong.
Ha nyekk a nyak, bikkmakk.
Makinak csont soha nem gond. Pont.
Ha mikka mukk, a litty-lötty belesutty,
Hukk! A pereputty dajdaj! Ha jön a zutty,
A pikpakk maki csak "juj", soha nem "jaj"!

Mentünk, de megjöttünk! Egy majomban őrlünk!

Jungle bells, Jungle bells, a dzsangl, ó be szép!

Giling-galang, avagy a giz-gaz bim-bam!
A gilimb-galamb, ha kirepül, kinn van!
Gorilla trilla száll. Ha keze odaver,
A kakadu kampec és a game is over

Henyél a nép, de lép, ha szól a monkey funky. Vagy mi?

De hébe-hóba...

Büszke majmok őshona! Majomkenyérfa ág-boga!
Zűr, hogyha támad, ments te meg!
Hisz megfogyva bár, de törve nem lehet.
A hősi has, ha éhes, hass oda, és éltesd hát
A majmok hadát, hogyha felmász rád!

Amit akarunk, megvakarunk. Amit legelünk, ütlegelünk.
Ukkmukkfukk! Na ki az, akit a maki ma üthet?
Piff-paff, dirr-durr, nyiff-nyaff!
Ahogy mi agyunk, senki se ész. A sok rokon is minket idéz.
Majmolnak, hisz ők is csak a fenekükön ülnek.
Fájától az elme nem esik messze. Na, persze!
Hálából a fő-fő majom egy ész. Kész!
Ahogy mi fogunk, senki se kéz.
Ahogy mi szemünk, senki se néz.
Ilyen a leglegleg... Még, még, még! A leglegleg...
Még, még, még! A leglbölcsőbbik nép!
Mentünk, de megjöttünk! Egy majomba őrlünk!

A dzsungel könyve (musical) : Farkas vagyok

Aki a csapaté lett, várja a csapatélet
Joga a közös ösvény, e helyen ez a törvény
Hé, kölyök, a törzs befogad
Tiéd a szabad élet
Soha ne félj, amíg a törzs fia vagy
Farkasok foga véd meg

Aki a csapaté lett, hívja a csapatének
Vonyít a rokonokkal, ahol csak lehet ott fal
Hé, kölyök, a törzs befogad
Tiéd a szabad élet
Soha ne félj, amíg a törzs fia vagy
Farkasok foga véd meg

Farkas vagyok!

Farkas vagyok, egy tejfogú vad
Farkas vagyok, egy zöldfülű vad
Farkas vagyok, a törzs befogad

Követem csapatom!

A dzsungel könyve (musical) : Finálé

Itt vagyok, mint egy százszor elhajított kő
Mit eldobott minden kéz, látod, áldás nem követ
És hallgatok, ahogy hallgatni kő se tud
Csak az ember

De itt vagyok, és az égen
Ha megvakulnak mind a csillagok
Az éjben majd én gyújtok tüzet
És itt leszek, hogy érezd, így nem szeret
Csak az ember

Hajnal tüze ég, ez a föld és az az ég, ez a zöld, az a kék
Nézd, fogy a hold és süt a nap, kel a rög alól a mag
Gyere nézd, gyere nézz szét

Folyam istene, kérlek segíts engem
Vadon istene, fiaidnak szava kél
Tüzek istene, kérlek lobogj bennem
Szelek istene, utamon majd te kísérj

Folyam istene, légy kegyes úr ma
Vized enyhíti szomjam az éjben
Vadon istene légy kegyes úr ma
Ifjú őz húsa enyhíti éhem

Tüzek istene, légy kegyes úr ma
Melegítsen a láng és a fény
Szelek istene légy kegyes úr ma
Ne bocsáss ma se házamra vészt

A dzsungel könyve (musical) : Gyere most keresek...

Gyere most, keresek, szavakat jeleket, hogy értsd a szem mit lát
És nevükön nevezek tavakat, hegyeket, mondd utánam hát:
Ez a Föld, az az ég, ez a zöld az a kék völgy a hegyhez tér
Fogy a hold, süt a nap, a rög alól kel a mag, tó a parthoz ér

Refrén:
Ami szép az egyben jó, ami kép az egyben szó
Mégis mondd, mit érez a szív itt bent?
Mondd mi ez, mit a csend idecsent?
Hol van erre szó?

Ez a szem, az a száj, ez az orr, az az áll-arcod ebből áll
És idenézz, ez a kéz és ez a váll, ami csak egy érintésre vár

Refrén

Ez a Te ez az Én a világ közepén-az ismeretlen vár
Ez az Én, az a Te és ez a Mi, tudod-e, hogy így vagyunk egy pár?
Mosolyogsz, nevetek, figyelem szemedet, a gondolat hol jár?
Mosolyogsz, nevetek, szavakat keresek, de nem találok már
Hú, nézz rám!
Ami szó volt mind elnémult és a csend végleg mellénk bújt
Ugye érzed a föl igy ringat el.

A dzsungel könyve (musical) : Kegyelet egylet

Úgy fáj, hogy vele is így esett!
Dicsérjük őt egy kicsit!
Úgy fáj a napi húsz gyászeset! Temetni jöttünk mi itt.
Bágyaszt a keserűség. Fáraszt a keselyűség.
Gyász-frász az élet, ó, szörnyűség!

Hívd el a Kegyelet Egyletet, ha kell egy érző csapat!
Hidd el, letudod az ügyletet! Le ám, egy pár perc alatt!
Részvét és precizitás, diszkrét lebonyolítás:
Így még ma nem temet senki más!

Beteljesül a végzetünk kegyetlenül.
Ma elkerül, de holnap a szájra ül.
Beteljesül. Hiába holmi strucc allűr.
Az irha menthetetlen, a bunda kihűl.

Van, aki belehal abba, mit a füle hall,
Vagy belehal a ténybe, hogy létezik.
Van, aki belehal, hogy valaki belefal,
Ha épp étkezik, s rosszkor érkezik.

Hívd el a Kegyelet Egyletet, ha kell egy érző csapat!
Hagyd el a krokodilkönnyeket, ha majd a szív megszakad.
Részvét és precizitás, diszkrét lebonyolítás:
Így még ma nem temet senki más!

E földön minden áldott lény egy elvi tetem.
Ki földre hull, jogát a földhöz elvitatom!
A test, ha el is enyész, a gondja engem emészt.
A munka örök és dögnehéz.

Tetem a "dógom", így ha marni kezd egy agyar,
Szavamra, készen állok bármire az ügyér'.
Hozom a kegyeletet, viszem a tetemeket,
Vagyok, hogy bekebelezzelek!

Kórus:

Csil nem cselez. Csil nem jelez.
Csil nem csal. Csil nem csal. Csil nem cselez.
De mindenki ügyfele lesz!

A dzsungel könyve (musical) : Mit ér a farkas? - Akela bukása

A tanúm a dzsungel, a nap és a hold,
Hogy őzet, ha űztem, az könnyű préda volt.
Ki párharcra hívott, csak halált talált.
Ha próbára tettek, a vezér készen állt.

A tanúm a dzsungel, hogy szégyen nem ért.
Ha mindenki félt, ha remény sem élt,
A harc sosem kímélt.

Hát mit ér a farkas, ki halott, de él,
Kiről a dzsungel, már soha nem beszél?

A dzsungel könyve (musical) : Nyitány

Folyam istene légy kegyes úr ma
Vized enyhíti szomjam az éjben
Vadon istene légy kegyes úr ma
Ifjú őz húsa enyhíti éhem

Tüzek istene légy kegyes úr ma
Melegítsen a láng és a fény
Szelek istene légy kegyes úr ma
Ne bocsáss ma se házamra vészt

A dzsungel könyve (musical) : Száz a kérdés

Sír Kán:

Mit szólsz, ha a dzsungel nem ad
Se vizet, se vadat,
És nem akad egy falat sem?!
Mit szólsz, ha mindent elragad,
És kiröhög a dögevő hiénahad?!
A hírnevedből nem marad semmi!
Vadászból préda leszel...
Mit szólsz? Mit teszel?!

Refrén: Nézd! Száz a kérdés, egy a válasz:
Keresned kell egy most erős, új vezért!
Hát itt vagyok én! Itt vagyok,
Hogy engem válassz!
Ha kéred, farkas leszek a kedvedért.
Mit szólsz, ha kihal a falka,
S többé farkast senki nem kiált?!
Mit szólsz, ha inad megszakad,
Erőd elhagy, az erdő kiad?!
Megfojt egy idegen. A saját földeden
földönfutó leszel. Mit szólsz? Mit teszel?

Refrén: Nézd! Száz a kérdés, egy a válasz:
Keresned kell egy most erős, új vezért!
Hát itt vagyok én! Itt vagyok,
Hogy engem válassz!
Ha kéred, farkas leszek a kedvedért.

Farkasok kórusa: Ki féljen, ki pusztuljon?
Ki éljen, ki hódoljon?
Ki testvér, ki ellenség?
Mi vétség, mi nem mentség?
Sír Kán:

A dzsungel nem ad! Széthull a csapat!
Torkon ragad,
Megfojt egy idegen akarat!

Vér! Farkas, gondolj rá!
Vér! Az ősök vére mit üzen?
Vér! Farkas, hallgass rá!
Vér! Hagyd, hogy zúgjon odabenn!
Vér! Farkas, számíts rá!
Vér! A vér nem téved sohasem!
Vér! Farkas, bízd csak rá!
A vér dönti el, ki idegen!

A dzsungel könyve (musical) : Vadászok dala

Egy vár rá. Egy elmegy és kilesi.
Egy rááll egy nyomra és követi.
Egy nyílhoz nyúl, egy pedig leszedi,
De egy lesz úgyis csak, aki megeszi.

Reszkess dzsungel, ha indul a vadászat!
A vadhad futhat, mindegy a vadásznak!
A kése széles, a szeme pedig éles,
Ha vadra éhes, hát akármire képes. Hóó, hé, hóó!

Pengém fentem a köveken este,
Pengém fentem a fenevadra lesve.
Pengém fentem a köveken este,
Nem léphet meg a tigris, az a beste! Hóó, hé, hóó!

Szív dobban tíz dobban. A te szíved.
Táncolj harcos, döngjön a lépted!
Zsákmánynak hátát a lándzsád ma átjárja!

Asszony hosszan vágja a tüzifát,
Rázzad harcos, rázzad a lándzsát!
Zsákmánynak hátát a lándzsád ma átjárja!

Ág roppan, láng lobban a fa alatt,
Indulj harcos, izzik a szikra!
Zsákmánynak hátát a lándzsád ma átjárja!

Nincs fösvény ösvény, hiszen sok a vad,
Hajtás harcos, járjon a lábad!
Zsákmánynak hátát a lándzsád ma átjárja...

A dzsungel könyve (musical) : Válj kővé! - Ká dala

Ká:

Válj kővé! Már nincsen, hova mássz!
Hisz a hatalom itt Káé, aki körbekarikáz.
Válj kővé! S a fej sohase fő.
Ölelésem úgyis átér,
Mondd csak azt, hogy üsse kő!
Száz pikkely, na kire pikkel?
Válaszra vár, aki lábon jár -
Akár sakál, akár madár. De kár lesz érte, kár!

Válj kővé! Ma érted jövök el,
És én tűvé teszem érted
Ezt a dzsungelt, hogyha kell!

Válj kővé! Szemem egy sima tó.
Ugye hívogat a hűs mély? Belehullani de jó!
A bosszú olyan hosszú,
Mint az a nyom, mit a testem nyom.

Bizony, bizony...

Majmok:

Válj Kává! Ma érted jöhet el!
Érted tóvá teszi még ezt a dzsungelt,
Hogyha kell!
Válj Kává! Szeme egy sima tó.
Ahogy hívogat a hűs, bele hulla, hú de jó!
Bosszú. Oly hosszú, mint az a nyom,
mit a teste nyom.

Bizony, bizony...

Válj kővé! Ma érted jövök el,
És én tűvé teszem érted ezt a dzsungelt,
Hogyha kell!
Válj kővé! Szemem egy sima tó.
Ugye hívogat a hűs mély? Belehullani de jó!
A bosszú olyan hosszú,
Mint az a nyom, mit a testem nyom. Bizony, bizony, bizony, bizony, ha eszem-iszom,
Ezer izom mocorog, s én bosszút szomjazom!