Az Operaház fantomja (Musical): Angyali hang

FANTOM
Bravi, Bravi, Bravissimi!

MEG
Nagyszerű volt! Ezt hogy csináltad?
Titkaid bár tudnám!
Senkisem hallott ennél szebbet!
Mondd, kitől vettél leckét?

CHRISTINE
Apám egy angyalról mesélt,
Várom, hogy eljöjjön rég.
Éreztem éneklés közben,
Most is érzem még.

Itt van, és mégsem érhetsz hozzá,
Láthatatlan szellem.
Itt van, és szólít édes hangján,
Nem hagy el már többé.

MEG
Christine, ez képzelgés pusztán,
Lázálom csak, semmi más.
Minden, mit mondasz, kész rejtély,
Félek, máshol jársz.

CHRISTINE
Angyali hang, ki dallal őrzöl,
Énreám szórj dicsfényt!

MEG
Miféle angyal ez?

CHRISTINE és MEG
Angyali hang, hadd lássam arcod!
Titkos és szép angyal!

CHRISTINE
Itt érzem most is őt!

MEG
Te reszketsz is!

CHRISTINE
Itt van köztünk.

MEG
Az arcod falhehér!

CHRISTINE
Ez megrémít!

MEG
Nem kell félned.

Az Operaház fantomja (Musical): Az éj zenéje

Árnyék száll ránk, vaksötét az éjjel,
eltölt mégis százezernyi képpel.
Képzeleted felgyúl, és új utakra indul.
Selymes, gyengéd, éjjel minden lágyabb.
Érezd! Kérdezd! Sejti minden vágyad.
Nappal nincs varázs, fordulj el tõle, hogy lásd,
hideg fényében a lélek nem zenél.
De bûvös hangján szól hozzád az éj.

Hát csak jöjj, hunyd le két szemed, és álmot látsz!
Semmivé lesz, mi önmagadba zárt.
Indulj hát, és a lelked égig száll.
Ahol most jársz, még soha nem jártál.

Tisztán, halkan megszólít az éjjel.
Hallgasd! Érezd! Átfog biztos kézzel.
Tompa félhomály lágyan bûvkörébe zár.
Mint a tenger, olyan sötét, olyan mély.
Most bársony hangján szól hozzád az éj.

Készülj fel, mert egy furcsa új világ hív most!
Többé már semmi nem lesz az, mi volt!
Lelked mélyén egy hang sürgetve szól.
Hallgass rá, hiszen hozzám tartozol!

Kábít, csábít vonzó, édes mámor.
Ízlelj, álmodj földöntúli álmot!
Bízd csak rá magad, szárnyat bont és elragad,
titkos erõt ad, hogy senkitõl se félj.
Az én zenémmel szól hozzád az éj.

Énekelj, s a mûvem szárnyra kél!
Segíts, akkor megszólal az éj!

Az Operaház fantomja (Musical): Az Operaház fantomja

CHRISTINE
Álmomban megjelent egy furcsa árny.
Hallottam énekét, hívó szavát.

Tán most is álmodom, mert érzem én,
a Fantom, ez a titokzatos lény rég bennem él.

FANTOM
Jöjj hát és énekelj, így kell legyen!
Énhozzám tartozol, egy vagy velem.

Nem küzdhetsz ellenem, mert hív az éj.
A Fantom, ez a titokzatos lény rég benned él.

CHRISTINE
Ki arcod látta már, fél, míg csak él.
Álarcod én leszek...

FANTOM
És hangod én!

CHRISTINE és a FANTOM
Lelkeddel egybeforr és szárnyra kél
a Fantom, ez a titokzatos lény

CHRISTINE / FANTOM
Rég bennem él. / Rég benned él.

KÓRUS (színpadon kívül)
Vigyázz! A Fantom újra itt jár!
Fuss hát! A Fantom újra itt jár!

FANTOM
Tudtad, hogy színigaz, mit álmodtál.
Eljő egy éjszakán...

CHRISTINE
És rám talál.

CHRISTINE és a FANTOM
Sejtelmes látomás, kit rejt a mély,
a Fantom, ez a titokzatos lény

CHRISTINE / FANTOM
Rég bennem él. / Rég benned él.

FANTOM
Énekelj! Énekelj, Ó, angyala a Zenémnek!

CHRISTINE
Itt él, rég bennem él a Fantom.
Ah.

FANTOM
Énekelj!

CHRISTINE
ah...

FANTOM
Még énekelj!

CHRISTINE
Ah... Ah...

FANTOM
Énekelj! Angyal!

CHRISTINE
AH...

FANTOM
Még! Énekelj!

CHRISTINE
AH

FANTOM
Énekelj! Énekelj nekem!

CHRISTINE
AH

FANTOM
Itt vagy nálam,
Hol a muzsika trónja áll,
Ez a hely, mely a zenének épült,
Egy szentély, oltár.

Szent cél vár rád,
Azért jöttél, hogy beteljesítsd.
Hangod hallani elég volt egyszer,
Már tudtam, hogy zenémnek te adhatsz testet.
S most itt vagy, hogy szolgálj!

Az Operaház fantomja (Musical): Csak ennyit kérek én

Nincs több lázas rémkép, mi vaksötétbe hív!
Ne félj, nem bánthat senki!
Jöjj hozzám megpihenni!
Rémült órák könnyét én felszárítom mind.
Ne félj, melletted állok,
csak egy szavadra várok!

Nézz rám mindig ilyen égõ szemmel!
Érzem, nem hagysz többé egyedül.
Légy hát mellettem, míg élsz, s míg élek!
Ölelj át, és múlik már az éj!
Csak ennyit kérek én.

Oltalmazlak mától, nincs több rettegés.
Nincs több lidérces álom
a két karom, ha átfon.
Árnyak nélkül élni, csak ennyit szeretnék!
És még az kell, hogy itt légy,
hogy elbújtass és megvédj.

Hát válassz társadnak míg élsz, s míg élek!
Mától nem bánt többé a magány.
Szólíts kedvesednek most és mindig!
Ezután már mindig légy enyém
Christine, csak ennyit kérek én!

Válassz társadnak, míg élsz, s míg élek!
Hívj, s én nem hagylak el soha már!
Írd át lángbetûkkel sorsom könyvét!
Mondd, hogy szeretsz!
Ez nem nehéz!
Szeress, csak ennyit kérek én!

Ezután már mindig légy enyém!
Szeress, csak ennyit kérek én!

Operaház fantomja (Musical): Gondolj rám

CHRISTINE
Gondolj rám, őrizz meg engem a szenvedély múltán.
Ha véget ér, ígérd meg azt, hogy néha gondolsz rám.
Hogyha majd egészen távol jársz, s a szíved máshoz húz is tán,
kérlek, ne feledj el végleg, gondolj néha rám.

Hisz tudjuk jól, nincs örök szerelem,
ezt te sem ígérted nekem.
Mégis őrizz meg egy képet
benn a szívedben.
Szép volt, boldog volt egy forró nyár,
de sose bánd, hogy elmúlt, máshol jár.
Gondolj rám, képzelj el engem,
ki megbékélten él,
és megpróbál feledni téged,
jobbat nem remél.
Gondolj rám, akkor is gondolj rám,
ha ezer év is rég elszállt.
Tudd, hogy soha nem volt perc,
míg nem gondoltam rád.

RAOUL
Lehet ez? Igen, ez Christine!
Bravó! Bravó!
Régen volt, Istenem, milyen rég,
hisz nem is emlékezhet rám.
Bennem mégis tisztán él az a bájos ifjú lány.

CHRISTINE
Sose bánd, hogy elhull a virág,
hisz ez a sors könyvében áll.
Látod, én csak ennyit kérek:
Emlékezz majd rám!

Az Operaház fantomja (Musical) : Kicsi Lotte... / A tükör

RAOUL
Kicsi Lotte, tűnődik folyton...

CHRISTINE
Erre is emlékszel...?

RAOUL
Kicsi Lotte, mit kérnél inkább?
Egy babát...

CHRISTINE és RAOUL
...vagy cipőt...
...vagy mást?

CHRISTINE
Vagy egy szép kis ruhát?

RAOUL
Azok a piknikek a padláson.
...Csokoládét?

CHRISTINE
A papa hegedült.

RAOUL
És mi rejtelmes északi legendákat olvastunk egymásnak.

CHRISTINE
"Kedvencem mégis - Lotte szólt -
Ha álmomban süt rám a Hold,
És egy angyali hang itt benn dúdol egy dalt.

CHRISTINE és RAOUL
...Az angyali hang itt benn dúdol egy dalt."

FANTOM
Ostoba sznob! Nem érted rajong.
Őt csak a fény vonzza!

Szemtelen szájhős! Ma itt én győztem!
Nem vehet el tőlem.

CHRISTINE
Hallom a hangod, furcsa angyal.
Hallgatok rád, szólíts!

Gyenge volt lelkem, nézd el, kérlek!
Lépj elő hát, Mester!

FANTOM
Hízelgő gyermek, lásd tisztán
A titkot, mi homályban tart!

Pillants a tükrödbe, Christine,
És ott rám lelsz majd!

CHRISTINE
Angyali hang, hát látlak végre!
Énreám szórj dicsfényt!

Angyali hang, ki dallal őrzöl,
Lépj elő, furcsa angyal!

FANTOM
Itt van az angyal, kit vártál,
Tőlem ne félj, érj csak hozzám!

RAOUL
Mi ez a hang? Ki az? Ki van bent?

FANTOM
Itt van az angyal, kit vártál,
Tőlem ne félj, érj csak hozzám!

RAOUL
Christine! Christine!
Angyal

Az Operaház fantomja (Musical): Látjuk-e még egymást

Nékem volt a legjobb apám,
nem csak szülő, tanár.
Társ voltál, jó testvér, barát.
Elrabolt a halál.

Látjuk-e még egymást valahol?
Megölelsz-e úgy, mint rég?
Álmomban szólsz, hozzám hajolsz.
Bár föl se ébrednék!

Látjuk-e még egymást valahol?
Minek ilyet kérdeznem?
Nincs rá remény, de
úgy szeretném, ha itt lennél velem!

Három év. A gyász oly nehéz.
Hozzád fűzött minden.
Nélküled és mégis veled.
Három évig hittem...

Kísért a múlt, hosszúra nyúlt,
segíts, hogy múljon el!

Látni fogjuk egymást valahol,
és a szívem nyugtot lel.
Adj most erőt!
Itt az idő, kezemet engedd el!
Nincs több egyedül töltött fájó év!
Nincs több keserű könny és töprengés!
Ugye válnunk kell? Mondd, hogy válnunk kell!

Az Operaház fantomja (Musical) : Maszkabál

Maszkabál!
Papír álarc, kavalkád.
Maszkabál!
Arcod rejtsd el,
így senki rád nem ismer.
Maszkabál!
Ahány álca, annyi máz.
Maszkabál!
Száz és száz színes arc,
egyforma nincsen.

Mályva ez, ott az rőt,
vérszívó, szörnyszülött,
zöld és kék, szűz és pap,
vörös szarv, rémalak.
Álarc!
Fordulj meg!
Amit látsz, míg e szédület tart,
nem evilági faj.

Aranyszem, gólyacsőr,
királynő, toronyőr,
ruhaszél kanyarog,
bús és víg alakok...
Álarc!
Talán ismerem őt!
Ez a hang...
Ez a szem...
Ez a száj...
Ki van a maszk mögött?

Maszkabál!
Viasz sárga, pimasz kék...
Maszkabál!
Élvezd hát, amíg elborít a látvány!
Maszkabál!
Szemek villannak feléd.
Maszkabál!
Állsz a mámorok tengerében kábán.

Maszkabál!
Ravasz mosoly, hamis száj.
Maszkabál!
Bárki rászed, és könnyű szárnyon elszáll.
Maszkabál!
Sanda szatír, vén király.
Maszkabál!
Bújj csak bárhova, elkísér egy szempár.

Az Operaház fantomja (Musical) : Most már rémlik

CHRISTINE
Most már rémlik, volt egy tó...
Sima tükrén sűrű, örvénylő köd.
Körben mécseslángok százával,
És volt egy csónak is...
A csónakban egy férfi ült.

Ki ez a rejtelmes árnyék?
Tudnom kell, kit rejt a maszk!

FANTOM
Pusztulj! Álnok kis vipera,
Hitvány, aljas kis démon!
Ezt akartad látni talán?

Bűnhődj, te hazug, kétszínű kígyó!
Nem leszel szabad!
Rabom leszel már ezután!

Pusztulj!
Bűnhődj!

Nem gondoltad volna!
Látom, felfordult a gyomrod.
Nem bírsz rám nézni, förtelmes korcsra,
Ki poklot jár, de álmában mennybe vágyik.
Álmában...
Álmában...

Ám, Christine...

Most még félsz, de később
Sokkal többet látsz majd bennem
Ocsmány szörnynél, ki oszlásnak indult,
Oly szánalmas, és még így is szépségről mer
Álmodni...
Álmodni...
Ó, Christine...

Jöjj, most felmegyünk,
Az a két bolond igazgató már hiányol.

Az Operaház fantomja (Musical): Túl a végső fordulón

Túl késő, hogy visszalépj!
A játszma eldőlt.
És régen távol jár a józanság.
Túl késő, hogy visszatérj!
Megszűnik minden,
mi fontos volt, s helyébe lép a vágy.

Vérünk vad száguldásba kezd,
és minden perc mámort ígér.
Eltölt egy forró, édes érzés.

Túl késő, hogy visszanézz!
Hiába minden!
A kettőnk sorsa úgyis rég eldőlt.
Hogy visszafordulj, túl késő.

Itt volnánk hát! A szavak ideje most lejárt!
Többet mond minden szónál, ha rám nézel némán.
Némán...
Eljött végre az a perc, mire szívünk várt,
mit a képzelet sejteni engedett:
egymásba olvadó két forró test.
Hát most itt vagyok veled
és nincs visszaút
Ez már döntés. Kész döntés.

Túl a végső fordulón
a szégyen elszáll,
és pusztító, vad szenvedély tör ránk.
Túl azon mi rossz, s mi jó
csak az a kérdés,
hogy meddig tart, míg fellobban a láng,

hol harsan fel a hívó jel,
mikor lesz teljessé a tűz,
mely egymás karjaiba űz majd.

Túl késő, hogy visszanézz!
Átkelsz a hídon,
s az lángol már, a mélység szédítő...
Hogy visszafordulj, túl késő.

Az Operaház fantomja (Musical) : Ördögi lasszó

A bőre pergamenpapír,
Az orra helyén nem látsz mást, csak puszta űrt.

Ha nem vagy elég óvatos,
Ördögi lasszójával másvilágra küld.

GIRY
Félek, későn jössz majd rá,
Bölcsebb, hogyha erről szót sem beszélsz.
Joseph Bouquet, tartsd a szád,
Ő egy pillantással gyilkolni kész!