A Sorstalanság Kedd este a rövidfilmesek díjátadója után, nagyjából 11 órakor mutatták be a Sorstalanságot a teltházas Berlinale Palastban. Az alkotás hosszas huzavonát követően végül a versenyfilmek között indult, a berlini bemutató volt egyúttal a film világpremiere is. A Der Tagesspiegel, Berlin egyik mértékadó napilapja kedden pozitív hangvételű cikket közölt az alkotásról, szerdán egy másik mértékadó német napilap, a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) pedig negatív hangvételű cikkével borzolta a kedélyeket (lásd keretes írásunkat alul, a szerk.). A Der Tagesspiegel mai számában hat német filmkritikus értékelésének összesítése szerint négyen közepesen jó minősítést adtak a filmre, egy kritikus nem látta a filmet, egy pedig, a FAZ írója gyengének minősítette. Mint köztudott, a Berlinálé vezetősége 9-én egy lakonikus sajtóközleményben számolt be arról, hogy az alkotás mégis bekerült a versenyfilmek közé. "Szerencsére sikerült a filmnek végül mégiscsak találnunk egy helyet" - jelentette be Dieter Kosslick. A szöveg maradék részében csupán ennyi áll: az eredetileg erre a napra tervezett Heights című film (rendező: Chris Terriot) nem szerepel a Berlinálé programjában. További indoklás nem követi a döntést, s hogy hogyan fogadták a hírt a film alkotói és a főszereplő Glenn Close, erről sem tájékoztatják az olvasót. (A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint éppen Glenn Close mondta vissza a megjelenését, és ezért törölték a filmet a versenyprogramból, helyet adva a Sorstalanságnak, a szerk.) A Sorstalanságot mindenesetre vastapssal üdvözölte a Berlinálé közönsége (lásd keretest oldalt, a szerk.), és lelkesedésük ovációba csapott át, amikor Koltai Lajos a Berlinben élő Kertész Imrét és az édesanyja társaságában megjelent Nagy Marcellt kérte a színpadra. A Berlinálén természetesen a versenyfilmek küzdelmét kíséri a legélénkebb figyelem, a város egészen vasárnapig a Potsdamer Platzra koncentrál, mely helyi politológus véleménye szerint minden évben a Berlinálé ideje alatt nyeri el valódi jelentését. Eltérő német kritikák a Sostalanságról - Tagesspiegel dícséri, FAZ lehúzza Tagesspiegel: "Koltai kísérletét leginkább balladaként fogja fel az ember: a felháborító történetet magától értetődőként, erős érzelemmel akarja elmesélni. Ennio Morricone rekviemszerű zenéje ráhangol erre" - fogalmazott kedden a Der Tagesspiegel című berlini lap kritikusa a Sorstalanságról, Kertész Imre és Koltai Lajos alkotásáról a film berlini bemutatójának napján. A művet a berlini filmfesztivál kedd esti programjába vették be. Az alkotással már korábban megismerkedő kritikus a film csúcspontjának azt a jelenetet tartja, amikor a főhős, Köves Gyuri a buchenwaldi koncentrációs táborhoz tartozó Zeitzben elszállításra vár, "félholt emberekkel együtt a sárban A Der Tagesspiegel szerint a film a regénynél egyértelműbben mondja ki, hogy a haláltáborok borzalmait túlélő, hazatérő főhős idegen, kinek sorsát még zsidó rokonai sem tudják, vagy akarják felfogni. A film világosabban ábrázolja: Köves Gyuri ebben a hozzáállásban nem várhat nagy változást, "amit bizonyított, hogy Kertész regénye iránt egészen a Nobel-díjig Magyarországon csekély érdeklődés mutatkozott". A német kritikus szerint a főszereplő, Nagy Marcell arcát aligha fogja bárki is elfelejteni. "Talán a naivitás az utolsó menedék az mészárlásokról szóló híreken gyakorlatiasan átlépő világgal szemben. Élet és művészet között fájdalmas űr tátong, amit éppen ez a Berlinale részéről először dőre módon félreismert film bizonyít" - írta a kritikus a Sorstalanság késői beválogatására célozva. Frankfurter Allgemeine Zeitung: "Koltai Lajos, a film rendezője eredetileg operatőr, ezért azt hiszi, hogy mindennek jól kell kinéznie. Igy a buchenwaldi koncentrációs tábor egyszerre csak festőinek hat, és Ennio Morricone az egészet egy édeskés zenei szószba tunkolja" - áll a Frankfurter Allgemeine Zeitung szerdai számában. Már a cikk felütése is erős: "Míg a film vetítése előtt mindenki jegyet próbált szerezni, a film közben mindenki azon igyekezett, hogy elhagyja a termet." A cikk szerint az, hogy Kertész Imre írta a forgatókönyvet még szomorúbbá teszi az egész projektet, aminek az igazi Köves Gyurihoz nincs is köze. A film empátia helyett bosszúságot kelt a nézőkben a FAZ kritikusa szerint, aki a hat német kritikusból egyedül adott gyenge minősítést a filmnek. Tízperces vastapsot kapott a Sorstalanság vagy kiürült a nézőtér? "Tízperces vastaps fogadta tegnap este a berlini díszbemutatón a Sorstalanságot és annak alkotóit, Kertész Imrét, Koltai Lajost és a főszereplőt, Nagy Marcellt" - tudatta az Indexszel Gréczy Zsolt, a film sajtófőnöke. Bár az Index tudósítója szerint ez a vastaps nem volt ilyen hosszú, maximum három perc, valóban nagyon jól fogadták a filmet. A premier iránt Gréczy elmondása szerint akkora volt az érdeklődés, hogy a kétezres főterem mellett egy másikat is ki kellett nyitni a közönség számára. Tudósítónk csak arról tud, hogy a vetítés az 1600 férőhelyes főteremben volt, ahonnan viszont nagy sajnálatára az ováció után azonnal kiküldték a tömeggel együtt, így nem is sikerült Koltaival beszélnie (ez minden versenyfilm vetítésén így zajlik, a szerk.). A Frankfurter Allgemeine Zeitung mai, azaz szerdai cikke szerint - amit a Népszabadság is leközölt - a vetítés alatt a nézők fele elhagyta a termet. Tudósítónk szerint ez viszont rosszindulatú feltételezés: "A főterem második szintjén ültem a négyből, ahonnan egész film alatt három ember ment ki, ami szokásos a Berlinálé versenyfilmjeinél, főleg, ha a késői időpontot nézzük, hiszen éjjel fél kettőkor lett vége a filmnek" - mondta. Koltai Lajos rendező programjában amúgy ma közel húsz televíziós interjú szerepel, idehaza pedig a hét második felére a film nézettsége eléri a százezres határt. Sorstalanság 2005. február 9., szerda 8:08 Festői képek, lágy vonósok és némi prüdéria minden idők legdrágább magyar filmjében. Koltai Lajos érzelgős-haláltáboros filmet csinált a Sorstalanságból, pedig a könyv még arról szólt, hogy mi sem természetesebb a holokausztnál. Először volt a kétségbeesett üvöltés, a tébolyult düh és az eszeveszett kín, ami artikulálatlanul, korlátok nélkül tört fel. Aztán sokáig nem volt más, csak csend és értetlenség, a magába roskadó fájdalom alig érthető motyogása. Több évtized telt el addig, amíg az európai kultúra szembe tudott nézni a holokauszttal, amikor végre ki merte mondani, hogy a civilizációt mégsem gázosították el Birkenauban. Azóta versekben, regényekben, filmekben már több ezerszer felhúzták az auschwitzi haláltábor díszleteit, különböző karakterek vették fel a Waffen-SS tisztjeinek egyenruháját és a halálba menetelő zsidók koszlott rongyait. Mégis a különböző feldolgozások beállításai nagyon hasonlítottak egymásra: a német tisztek arcára gonosz árnyékok vetültek, míg a történet főszereplőjét leginkább alulról fényképezve láthattuk, ahonnan még a hétköznapi emberek is büszke tartású hősnek tűnnek. a történet főszereplőjét leginkább alulról fényképezve láthattuk, ahonnan még a hétköznapi emberek is büszke tartású hősnek tűnnek A holokauszt ebben az értelmezésben egy sátánian gonosz gaztett, amit aljas bűnözők követtek el az emberiség ellen. De aggodalomra nincs ok, hiszen voltak olyanok, akik megőrizték mindazokat az értékeket, amelyek egy valamirevaló civilizációban számítanak, és ezekkel felvértezve, mint egy hőálló azbesztruhában, egyszerűen áthatoltak a világégésen, hogy megmutassák: az ember képes legyőzni a gonoszságot. Steven Spielberg tökéletes szakértelemmel foglalt össze a sokat vitatott Schindler listájában mindazt, amit ez az értelmezés képes megmagyarázni a holokausztból, azóta évente jön valaki, aki elmondja ugyanezt, legfeljebb színesben és több statisztával vagy digitális trükkel. Roberto Benigni Az élet szép című filmje pont azért kaphatott Oscar-díjat, mert a több évtizedes bűnbánó és felelősséghárító szenvelgésnek beintve egy más szemszögből mutatta be a holokausztot, és ez a bátorság még akkor is elismerést érdemel, ha éppen az érzelgős ripacs, a lendületes hasra esés után bánatosan feltápászkodó, piros orrú bohóc nézőpontjából ábrázolta a fasiszta emberirtást. Kertész Imre pedig azért lett Nobel-díjas, mert végre ki merte mondani, hogy a haláltáborok nem a pokolban épültek, hanem itt a szomszéd falu melletti tisztáson, a tejüzem szomszédságában, a főúttól nem messze. Ráadásul Kertész megpróbálta elmagyarázni, hogy a tragédiák és a felfoghatatlan szenvedés mellett Auschwitzban is létezett boldogság, mint mindenhol, ahol emberek élnek. Erre jön Koltai Lajos, Pados Gyula, meg Ennio Morricone, és 2,7 milliárdból újraforgatják a Schindler listáját. Nem mintha nagy baj lenne a Sorstalansággal, hiszen a képek gyönyörűek, a vizuális világ jól kidolgozott, a zene pedig magával ragadja a nézőket, csak hát ezt kis túlzással a Titanincról is elmondhatjuk, csak jó mesteremberek kérdése az egész. Legfeljebb a dialógusokra lehet panasz, hiszen ami a könyvben életszerűen hat, az a filmben néha olyan, mintha a Szomszédok Etusa nézne a kamerába, hogy szokása szerint összefoglalja a tanulságot. Esetleg megemlíthetnénk még néhányat a mellékszerepekben feltűnő gyerekek közül, akiket a Barátok közt bármelyik Tildája lejátszana a vászonról, de a főszereplő Nagy Marcellon már nehezebb lenne fogást találni, sok jelenetben a profi, felnőtt színészek egyenrangú partnere, igaz ugyan, hogy máskor viszont színészi játék helyett elég, ha a smink mögé bújik és feszülten a távolba réved. Mégsem az apró hibák miatt csalódás a film, hanem mert ezerszer használt holokauszt-klisékből építkezik, és a vasárnap délutáni családi bűnbánatra és csoportos elmerengésre használatos érzelgős-haláltáboros filmekhez hasonlóan arra hajt, hogy fokozott könnytermelésre bírja a nézőket. A Sorstalanság egyik alaptétele, hogy a boldogság tulajdonképpen a szenvedés hiánya, vagy még inkább átmeneti enyhülése, és ezt többször ki is mondják a filmben, kár hogy az érzelmes zene mégis a legkegyetlenebb próbatétel, a több órás vigyázban állás alatt szól, ekkor kapnak erőre a hangszerek, pedig leginkább kussolniuk kéne, hogy az emberek zihálását és a mocskos ruhákban mászkáló tetvek matatását is hallani lehessen. A tábor legboldogabb órája, a vacsora előtti szabadidő pedig mindössze egyetlen rövid snittet kap, akkor is csak azt látjuk, hogy a főszereplő és barátja ugrándoznak a vizes vályú körül a hideg napfényben, ezzel bizonyítva, hogy milyen vidámak is ők. Kertész Imre regényében a holokauszt magától értetődő, amin egy kamasz fiú csak úgy átsodródik, és hiába beszélnek erről a filmben is, az egész hiteltelen lesz, ha a képeken gondosan be van állítva az aranymetszés, és a haláltábor reflektorai úgy ragyognak, mintha kristálycsillárokkal világítanák meg a barakkok közti sáros teret. Hiába mondja Kertész, hogy Buchenwaldban mi sem volt természetesebb, mint egy fejlövés, ha az apró tragédiákat is síró hegedű kíséri. éppen az a tragédia, hogy nincs tragédia, hogy el lehetett pusztítani hat és fél millió embert anélkül, hogy megálltak volna a bolygók Ráadásul Koltai félt a naturalizmustól, biztos nem akarta, hogy korhatáros legyen a Sorstalanság. Így viszont a film néhány jelenete egyszerűen nevetségesen mesterkélt lett, például érthetetlen, hogy egy halom meztelen hulla közt miért fekszik felöltözve a félholt főszereplő. Más jelenetek pedig egyszerűen elveszítették az erejük, így például hiába dolgozott sokat az árnyékok beállításával és a sminkkel a stáb, egy pokróchalom mellett fekvő gyerek beesett arca nem sokat mond arról, hogy milyen is két napig egy lassan oszlásnak induló hulla mellett aludni, csak azért, hogy megkapjuk az ő fejadagját is. Talán egyszer készül egy olyan film, ami megmutatja, hogy a második világháború népirtása nem a barna egyenruhában üvöltöző fasisztáké, hanem a miénk, ami elmeséli, hogy a holokauszt, ez a hideg, precíz, de nagyon is emberi halálgyár nemcsak a mellékszereplőket, de a főhősöket is ledarálta, és hogy éppen az a tragédia, hogy nincs tragédia, hogy el lehetett pusztítani hat és fél millió embert anélkül, hogy megálltak volna a bolygók, hogy leomlottak volna a hegyek, és leszólt volna Isten, hogy na de uraim, talán ezt mégse. Addig itt van nekünk ez a színes szélesvásznú Sorstalanság, ami ugyan nem rossz, csak elszalasztotta a lehetőséget, hogy beírja magát a filmtörténet nagyjai közé. Budapesti Top10 Heti adatok (2005.02.10-tól 02.16-ig) 1 (-) Sorstalanság 1hét alatt 46 978-an nézték meg. 36 399 733ft volt a heti bevitel és 36 399 733 az összesített bevitelJ Százezren látták a Sorstalanságot!!!!! 2005. február 17., csütörtök 21:17 A legdrágább magyar film magyar nézettségi rekordot döntött a debütálása óta eltelt egy hét alatt. Szerdán a százezredik mozijegy is elkelt a Sorstalanságra - tájékoztatta az InterCom csütörtökön az Indexet. Szerdán kelt el a százezredik jegy az irodalmi Nobel-díjas Kertész Imre regényéből készült adaptációra. Dráma-kategóriában a magyar filmek között százezres nézettséget eddig csak Mészáros Márta A Temetelen halottja ért el január 23-án, igaz ez a film bemutatója (2004. október 21.) után három hónappal történt. A film sajtófőnöke már a hét elején közölte az Indexszel: a közönség érdeklődése felülmúlta a várakozásukat a Sorstalanság iránt. A múlt csütörtökön mozikba került filmet vasárnap estig már 64 300-an nézték meg, ami húszezerrel több, mint a legnézettebb 2004-es magyar film, a Magyar vándor című vígjáték tavaly februári debütálása. A múlt keddi budapesti díszbemutatón, illetve az aznapi szakmai vetítéseken mintegy négyezren látták a filmet. A csütörtöki forgalmazás óta a fővárosban körülbelül 41 ezren vettek mozijegyet a holokausztot feldolgozó alkotásra, vidéken 59 ezren voltak kíváncsiak a filmre. A magas nézőszám a forgalmazó értékelése szerint "mérföldkő" a magyar mozitörténetben, reményeik szerint ez "az első állomás a Sorstalanság nemzetközi pályáján". A minden idők legdrágább magyar filmjéről szóló szerdai német kritikákban viszont eltérő vélemények születtek - írta az Index berlini tudósítója. A filmet kedden mutatták be az 55. berlini nemzetközi filmfesztiválon, a Berlinalén Kertész Imre író, Koltai Lajos rendező, a főszereplő Nagy Marcell és a producerek jelenlétében. Kedd délig 76 819-an látták a filmet - tájékoztatta az Indexet Gréczy Zsolt, a Sorstalanság sajtófőnöke, majd hozzátette - Ez igazi rekord." A Sorstalanság vasárnap éjfélig tartó négy nap alatt teljesített eredménye (64 300 néző) a közelmúlt nagy toplistás csúcsaival összehasonlítva kimagasló eredménynek tűnik: az Ocean's Twelve-et 28 000-en látták a decemberi debütálást követő hétvége végéig, Ragályi Elemér filmjét, a Csudafilmet 22 000-en nézték meg a január végi bemutatóját követő első négy napban. Ha a 2004-es itthoni összesítést nézzük, a legsikeresebb magyar filmet, és egyben hetedik legnézettebb filmet, a Magyar vándort 45 600-an látták február első hétvégéjén, a toplistavezető A gyűrűk ura - A király visszatért viszont már 204 956-an. De ha a vígjáték műfaj helyett drámához, pontosabban magyar történelmi drámához viszonyítjuk a nézettségi adatot, Szabó István egy másik filmje - melynek producere szintén Hámori András volt - érte el a legjobb eredményt 2000 januárjában: a Napfény ízét 14 000-en tekintették meg a csütörtöki bemutatójától vasárnap éjjelig. "Mivel a büdzsé sokszorosa az átlag magyar filmeknek (2,7 milliárd forint - a szerk.), nem hiszem, hogy a belefektetett pénz Magyarországon jönne vissza - tette hozzá Gréczy. - A napokban kötjük meg a 80 milliós népességű Németországgal a forgalmazási szerződést, a 60 milliós Olaszországgal már alá is írtuk novemberben. Az angolokkal és más európai országokkal pedig folyamatosan tárgyalunk." Persze mindezek sikerében nagy szerepet játszik az 55. berlini filmfesztivál hivatalos versenyprogramjában való szereplés. A vetítés kedden este tízkor lesz, ahogy Koltai elmondta, a "világ legnagyobb vásznán". A világpremieren a Nobel-díjas Kertész Imrén és a rendezőn kívül részt vesz a főszereplő Nagy Marcell az édesanyjával, és Hámori András, a film producere. A másik producer, a kirúgott Barbalics Péter az Index információi szerint nem utazik ki a Berlinalera. Mi mindig Berlinben akartuk bemutatni a filmet, és most megvalósult a tervünk" - mondta Hámori András producer, aki Koltai Lajos rendezővel és Kertész Imre Nobel-díjas íróval tartott rendkívüli sajtótájékoztatót a Meridien Hotelben egy nappal a Sorstalanság díszbemutatója után, és egy nappal a film magyar mozikba kerülése előtt. A producer elmondása szerint kisebb vita után kedd este egyeztek meg a Berlinálé igazgatójával, Dieter Kosslickkal, és így a Sorstalanságot február 15-én este tíz órakor az 55. berlini filmfesztivál hivatalos versenyprogramjában "gálaként" mutatják be. A film így a fődíjért, az Arany és Ezüst Medvékért folyó versenyben indulhat. Az igazgató eredetileg a Berlinále Spezial programot ajánlotta a film bemutatkozására, de a producer és a rendező úgy érezte, hogy ez "aláajánlás" és január végén visszautasította a lehetőséget. Koltai hálás a fesztiváligazgatónak, hogy nem sértődött meg a vita során, és hogy végül "példaszerű rugalmassággal" átalakította miattuk a fesztivál programját. Kertész Imre, aki a sajtótájékoztatón legutolsónak jutott szóhoz - de "pár morzsát azért igyekezett megragadni" -, hozzátette: "valójában nem tudom mi történhetett, de a rugalmasság lehetett a megoldás, semmi más." Kertész elmondta, hogy amikor még azt hitték, hogy nem vesz részt a film a Berlinálén, egy berlini lapban adott hangot csalódásának: "A könyvem Berlinben érte el a nemzetközi áttörését, nagyon szeretik, most jelent meg a 19. kiadása. Fontosnak tartottam, hogy a film ott mutatkozzon be" - mondta. A 55. berlini filmfesztivált idén február 10-e és 20-a között tartják Nincs indoklás "Indokolni nem szoktunk, mert akkor elszabadulna a pokol. A végső felelősség az enyém" - mondta Kosslick, aki jó filmnek tartja a Sorstalanságot, "de van még kétszáz ugyancsak jó film". Azt is hangsúlyozta, hogy a fődíjakért folyó verseny mellett hivatalos válogatásnak, programnak minősül a versenyen kívül vetített filmek sorozata, továbbá a Berlinale Spezial és a Panorama szekció is. Kosslick mélyen sajnálta, hogy nem tudott megegyezni a Sorstalanság producerével és rendezőjével. A 55. berlini filmfesztivált, a Berlinalét az idén február 10-e és 20-a között tartják. A Sorstalanság premierje február 8-án lesz a 36. Magyar Filmszemlén, a film február 10-én kerül a magyarországi mozikba.