Nagy Marcell még csak /2005/ áprilisban tölti be a 14-et!egy Budapesti Iskola 8.osztályos tanulója! Az egész a Pál Utcai Fiúk forgatásán kezdődött.Koltai Lajos, A film rendezöje ellátogatott a helyszinre , hogy gyerek szereplőket keressen,Kertész Imre által megírt világhírű köny a Sorstalanság megfilmesítésére! Marcell volt a 3. akit Koltai meghalgatott.Már az elején eldöntötte, hogy Marcellé lesz a főszerep,de a fiúnak még 1 évig kellett meghalgatásokra járnia,hogy a rendező megbizonyosodjon jól dönt-e?Mikor Marcell megkapta a főszerepett először el sem hitte! Szülei nagy multú sportolók akiknek fegyelmezése jól jött a forgatáson.Pados Gyula a film operatőre azt nyilatkozta hogy Marcinál fegyelmezettebb gyereket nem is látott. Szülei minden sajtótájékoztatóra és a forgatásokra is elkisérték.Marcell ezt nyilatkozta:CSAK ZÁRKÓZOTTAN LEHETETT VÉGIGVINNI” – BESZÉLGETÉS NAGY MARCELLEL – Hogyan kerültél kapcsolatba a filmmel? 2002 novemberében a rendező úr ellátogatott A Pál utcai fiúk című olasz–magyar tévéfilm forgatására, hogy gyerekeket hívjon a Sorstalanság szereplőválogatására. Én voltam a harmadik fiú, akit meghallgatott, de az első találkozásunk után még egy egész évig jártam a válogatás különféle fordulóira. Állítólag már a második meghallgatáson kiválasztott engem a rendező, de mindig szeretett volna újra látni, hogy igazán biztos lehessen a döntésében. Rendszerint más gyerekekkel együtt hívott be, ezért én azt hittem, hogy újabb és újabb fordulókon veszek részt. Már a válogatások alatt elkezdtem olvasni a könyvet, majd a forgatókönyvet letöltöttem az internetről, és azt is elolvastam. Három héttel a forgatás kezdete előtt tudtam meg, hogy megkapom a főszerepet, de első hallásra nem hittem el a hírt. Sok gondolkodás után arra jutottam, hogy minden nehézsége ellenére el tudom játszani a szerepet, meg tudom személyesíteni Köves Gyuri figuráját. A forgatás ideje alatt a produkció titokban tartotta, hogy Te vagy a főszereplő. Számodra ez megnehezítette, vagy megkönnyítette a munkát? Jobb volt titokban tartani, egyrészt, mert nem szerettem volna nyilvánosság elé kerülni, másrészt, mert csak így, zárkózottan lehetett végigvinni a feladatot. A Pál utcai fiúk forgatása egy kaland volt, jól éreztük magunkat, lazák voltunk, a Sorstalanság azonban egy komoly, koncentrációt igénylő nagy munka volt. Eleinte furcsa volt, hogy én vagyok a középpontban, sokan állnak körülöttem, de ez később már fel sem tűnt. Sokat segített a szüleim és egyes stábtagok jelenléte. Milyen nehézségeket okozott a kényszerű leállás? Izgultam a filmért, és azért, hogy ha újra elindul a forgatás, akkor vissza tudjak találni a szerepemhez. Azt a megoldást választottam, hogy látszólag nem vettem tudomást a dologról, nem foglalkoztam vele. A szabadidőmet igyekeztem minél jobban kitölteni, hogy ne tudjak a filmen gondolkodni. A leállás utáni első napok kicsit nehezen indultak, de szerencsére hamar sikerült visszazökkennem. Összességében jóra fordítottuk a dolgot, mondhatni a rossz is jól sült el, mert jól tudtuk kihasználni azt az időmúlást, amit a leállás okozott. Sokan mondták, hogy komolyabb, érettebb lettem a forgatás végére. Én is így érzem: más lett a gondolkodásmódom, a hozzáállásom a legtöbb dologhoz. Mennyire viselt meg a történet és a munka? Leginkább az viselt meg, hogy vége lett a forgatásnak. Egy-két hónap kellett ahhoz, hogy túltegyem magam ezen az érzésen, de hamar rájöttem, hogy most egy teljesen új fejezete kezdődik az életemnek, melyben szerencsére szerepet kapnak azok az emberek is, akikkel szoros kapcsolatba kerültem a munka során. Különleges viszony alakult ki köztem és Koltai Lajos között, valamint szoros barátságba kerültem a Citrom Bandit alakító Dimény Áronnal, aki Kolozsváron él és játszik. Kertész Imrével csupán egyszer, az első forgatási napon találkoztam, és sajnos nem tudtam vele hosszan beszélgetni, csak annyi időm volt, hogy dedikáltassam a könyvemet. Egyébként Marcell hobbija a kosarazás és imádja a feltuningolt autókat leginkább a ralliautókat,egyik haverjával egy ilyen oldalt szerkesztenek. Nagy Marcell Nagy Marcell, aki az iskolában a második félévet magántanulóként és részben Köves Gyuriként a kamera előtt töltötte, a Népszabadságnak elmondta, "a három hónapos forgatási szünet alatt egyetlen percig sem hittem, hogy nem fejezzük be a Sorstalanságot". Mint mondja, Koltai Lajos tartotta benne a lelket, akivel különleges lelki kapcsolatba került. Érezte a rendező megnyugtató kisugárzását, ami aztán a forgatáson nagy biztonságot jelentett számára. Tekintse meg képeinket! Marci, visszaemlékezve a forgatásra, elmondta, hogy többször sA tapasztalatszerzésre végül rendezői instrukció szerint került sor. Nagy Marcell egy jelenetben ugyanis hatalmas pofont kapott, miközben ő csak a szokásos, színházi legyintésre számított. "Marcell olyan családból jött, ahol soha nem verték. A pofonra borzalmasan kiborult, és nem csak ő, hanem a mama is, aki a forgatáson látta mindezt. Egy órán át sétáltunk kettesben Marcellel, és megbeszéltük a dolgot. Tudtam, hogy okos srác, és meg fogja érteni, miről van szó. Nem lehetett úgy játszani, hogy már előre félt a fizikai fájdalomtól, egyszer például attól, hogy egy napig hidegben forgatunk, tudva, hogy a színészek fázni fognak". zorongott egy-egy jelenetnél, például annál, amikor a történetbeli Citrom Bandi - a fiú lágertársa - rákiabál, miért nem fürdik meg. Vagy amikor búcsúzik filmbeli, munkaszolgálatra induló apjától. "Sírnom kellett" - mondja. "Ezt többször fölvettük, és kétszer igazából sírtam is". "Sajnos, nem érzem sikerültnek minden jelenetemet. Három olyat említhetnék, amelyet jobban is megcsinálhattam volna" - mondja a Népszabadság újságírójának, de részleteket nem említ. A rendező, Koltai Lajos nem osztja Marci aggályait. Marci családjában a felmenőket nem érintette a holokauszt. Szülei korábban olvasták Kertész Sorstalanságát, tudták, hogy fiuk mire vállalkozik. Ő a színészválogatás idején vette kézbe a regényt, aztán letöltötte az internetről a forgatókönyvet is. Szerinte Köves Gyuri hiszékeny volt és naiv, jóhiszeműen szemlélődve került bele az akkori borzalmakba. Marci úgy tartja, a mai gyerekek eleve gyanakvóbbak egymás és a felnőttek iránt, és ez nagy különbség. Ahogy a nyilvánosság előtt, úgy Marci előtt is sokáig titkolták, hogy ő lesz a regényhős megszemélyesítője - írja a napilap. Volt már statiszta reklámfilmekben, videoklippekben, Földessy Margit kreatív stúdiójába is jár. Tavaly június 6-án dőlt el, hogy Marci a kiválasztott, de ő csak november végén tudta meg. Mint mondja, most már örül, hogy volt az a három hónapos szünet, mert így jobban el tudta játszani a szerepet. A forgatáson egy digitális fényképezőgépet kapott ajándékba és rendszeresen archíválta az ott történteket. Most már minden vágya, hogy operatőr lehessen. Hogyan választottak ki téged a Sorstalanság főszerepére? Lajos bácsi (Koltai Lajos, a film rendezője - a szerk.) eljött a Pál utcai fiúk forgatására, de akkor még nem tudtam, hogy a Sorstalanság szereplőit keresi. Később behívtak egy beszélgetésre, de még ott sem derült ki semmi. Egy éven keresztül hat-hét újabb meghallgatáson vettem részt, miere kiderült, hogy tulajdonképpen én kaptam a film főszerepét. Azóta sem tudom, hogy miért engem választottak, bár Lajos bácsi azt szokta mondani, hogy a szemem miatt. Olvastad a regényt? Szerinted mi a legfontosabb különbség a film és a könyv között? A második meghallgatás után elolvastam a regényt, és később a forgatókönyvet is letöltöttem az internetről. Kertész Imre szövege, a könyv nyelvezete nem volt túl könnyű nekem, a forgatókönyvet a párbeszédek miatt könnyebben értettem, de szerintem a regény a belső monológ miatt sokkal erőteljesebb, mint amilyen a forgatókönyv. Mit tudtál a forgatás előtt a Holokausztról? Mennyivel tudsz most többet a második világháborúról és a zsidóság deportálásáról? Mielőtt megkaptam Köves Gyuri szerepét, annyit tudtam a Holokausztról, amennyit a Schindler listájából vagy A zongoristából kihámoztam. A forgatás előtt ugyan részt vettünk gyorstalpaló történelemórákon, amiket Lajos bácsi tartott, de azt sajnos nem tudtam meg, ami a legjobban érdekelt volna, hogy miért is történt ez az egész. De igazából nem akarok sokkal többet megtudni erről a tragédiáról, annyira nyomasztó. Később láttam a forgatás alatt az Élet szép című filmet is, ami szerintem az egyik legjobb Holokauszt témájú mozi. A Sorstalanság a leépülés ábrázolásával ugyan inkább A zongoristára hasonlít, mégis van valami benne az Élet szépből is, mivel új szemszögből mutatja be az eseményeket. A Sorstalanság pedig valójában nem is holokausztfilm, hanem egy ember története. Melyik jelenet volt a legnehezebb a filmben? A mostohaanyámmal, Schell Judittal közös jelenetet kellett felvenni a legtöbbször, de a legnehezebb, lelkileg leginkább megterhelőbb jelenet talán mégis az volt, amikor Citrom Bandi rám üvölt, hogy elhagytam magam, tetves vagyok, koszos vagyok, és már hetek óta nem fürödtem. Ez az a jelenet, ahol elkezdődik a főszereplő, Köves Gyuri leépülése, amikor kezdi elhagyni magát, elveszti a reményét, és nehéz volt átérezni ezt a lelkiállapotot. Mekkora volt a színészi szabadságod? A rendező aprólékosan elmagyarázta, hogy mit kell csinálnod, vagy hagyta, hogy te döntsd el, hogyan is reagál a szereplő az adott helyzetben? Minden forgatási nap előtt megbeszéltük, hogy én mit gondolok az adott jelenetről, hogy játszanám el, azután Lajos bácsi elmondta, hogy ő mit szeretne. Volt úgy, hogy ő mást akart volna látni a képen, mint ahogy én képzeltem, de volt olyan jelenet is, amit azután az én ötletem alapján forgattunk le. Például a film elején takargatom a kabátom hajtókájával a sárga csillagot, mert szégyellem, hogy viselni kell, és a film utolsó jelenetének forgatásakor kitaláltam, hogy újból a hajtókához nyúlok, pedig akkor már nem is volt ott a csillag. Úgy éreztem, a szereplő ezt ösztönösen így csinálná. Végül ez a mozdulat benne is maradt a filmben. Milyen volt a forgatás hangulata. Lehet-e nevetni egy holokausztfilm készítése közben? A fontos jelenetekre rá kellett készülni, ilyenkor nem lehetett elhülyéskedni a dolgot. A forgatás után viszont a melegedőben rögtön másról kezdtünk el beszélni, hogy eltereljük a témát. A nyomasztó történet ellenére ez a forgatás nagyon emlékezetes volt, a stáb több tagjával jóba lettem, van olyan szereplő, akivel azóta is barátok vagyunk. A legkeményebb jelenetek felvétele alatt jól jött a stáb profizmusa. Amíg a Pál utcai fiúk forgatásán sokszor a helyszínen döntötték el, hogy melyik jelenetet vegyék fel éppen, addig a Sorstalanságban minden menetrendszerűen haladt, még túlóráznunk sem kellett. Miben változtatott meg a Sorstalanság? A forgatás alatt tíz centit nőttem, de szerencsére ez nem zavaró a filmben, mivel már kész voltunk a Budapesten játszódó jelenetekkel, amikor leállt a forgatás, és a táborban felvett jelenetekhez pedig illett, hogy a hangom is mélyebb lett, és az arcom is megváltozott. A Sorstalanság teljesen megváltoztatott lelkileg is, nehéz megfogalmazni, hogy miben lettem más, talán, ahogy Köves Gyuri, én is elvesztettem a naivitásom. Mit vársz a film világpremierjétől? Esetleg egy újabb, most már hollywoodi filmszerepet? Eddig egy színházi szerepen kívül más ajánlatot nem kaptam. Jó lenne viszont, ha a kamera másik oldalán is dolgozhatnék, operatőr akarok lenni. Már a Sorstalanság előtt is érdekelt a fotózás, a forgatáson viszont megismerkedhettem az operatőri munka alapjaival. Volt úgy, hogy megengedték, hogy én vigyem az objektívet, meg a kamerát is, bár ebben segítenie kellett másnak is, mert egyedül nem bírom el. Szeretném, ha nem változnék meg a premier után sem, és a sok utazás, az interjúk, az állandó figyelem nem lennének rám rossz hatással A tapasztalatszerzésre végül rendezői instrukció szerint került sor. Nagy Marcell egy jelenetben ugyanis hatalmas pofont kapott, miközben ő csak a szokásos, színházi legyintésre számított. "Marcell olyan családból jött, ahol soha nem verték. A pofonra borzalmasan kiborult, és nem csak ő, hanem a mama is, aki a forgatáson látta mindezt. Egy órán át sétáltunk kettesben Marcellel, és megbeszéltük a dolgot. Tudtam, hogy okos srác, és meg fogja érteni, miről van szó. Nem lehetett úgy játszani, hogy már előre félt a fizikai fájdalomtól, egyszer például attól, hogy egy napig hidegben forgatunk, tudva, hogy a színészek fázni fognak".